Szithonía-félsziget (GR) - May 2024

 

Szombat kora reggeli indulással kezdtük meg az egy hetes görög utunkat, amire 9 napot szántunk utazással együtt. Célunk Szithonía-félsziget körbe evezése volt, ami kb. 110 km-es távot jelentett. Kényelmes 5 nap evezéssel és 1 nap tartalékkal számoltunk arra az esetre, ha az időjárás miatt nem tudnánk a tervezett tempóban haladni.

Utunk Szerbián és Észak-Macedónián keresztül vezetett Görögországba, ami három határátlépést jelentett. A határátkelések bizonytalansága miatt az utazási időt 12 és 15 óra közé becsültük, illetve előre kinéztünk egy-két kempinget, ha annyira rosszul haladnánk, hogy meg kell szakítanunk az utazást éjszakára. Az oda vezető úton kivétel nélkül mindegyik határnál szerencsénk volt, egyiknél sem kellett 15 percnél tovább várakozni, így 12,5 óra alatt elértük az indulási helyünkhöz közel eső kempinget (Camping Rea),  ahol az első éjszakát  terveztük eltölteni. A kempingben szerencsénkre nyitva volt az étterem, így a több napos vadkempingezés előtt megejtettük az "utolsó” vacsoránkat. Hal, sültkrumpli, saláták, grillsajt, sör... mesés volt.

Vasárnap délelőtt kényelmes készülődésbe kezdtünk, Balázzsal sorra vettük a túrára bekészített felszerelésünket és átbeszéltük, hogy mit hogyan lehet helytakarékosan összecsomagolni a kajakba, kinek milyen praktikái vannak.

A készülődésre egy gyors ebéddel tettünk pontot és kora délután megkezdtük a túránkat. Az időjárás egész hétre ígéretes volt, egyedül a hétfőre jósoltak 3-4-es keleti szelet. 

Innentől kezdve a napok és a partok szinte egybe folytak.  Volt részünk mindenben, szélben, esőben, hullámban, napsütésben... volt melegünk és az sem volt ritka, hogy fáztunk. Hiába volt május közepe és  melegedtünk ki az evezéstől, egy-egy partra szállásnál gyorsan megértettük miért horgásznak a parton  kabátban és sapkában... de olyan napunk is volt, amikor jólesett a 18 fokos tengerben csobbanni egyet.

A táborhelyek keresésével nem kellett sok időt töltenünk. Rengeteg part volt alkalmas a sátraink felállítására, de alapvetően két fő szempont alapján választottunk: a kihalt és a széltől védett strandokat kerestük. Összehasonlíthatatlanul könnyebb volt sátrazásra alkalmas partot találni, mint mondjuk az Adrián.

Terv szerint haladtunk napról-napra, a napi távok 15-25 km közé estek, minden nap végére kellemesen elfáradtunk, de igyekeztünk időben kikötni, hogy legyen idő az esti horgászatra, vacsora készítésre, tábor építésre, esetleg egy rövid gyalogos túrázásra. 

A készleteinket szépen fogytak a napok múlásával, egyre könnyebb volt bepakolni reggelente a kajakjainkba. A vízkészleteinket 2x töltöttük fel egy kikötői boltban és egy nagyobb kempingben szünetet tartva. Mivel már kezdett fogyni a vizünk egy nagyobb kemipnget előre felhívtunk telefonon, hogy nyitva vannak-e. Bár alig volt vendégük, nyitva volt az élelmiszer üzlet, ahol ígéretükhöz híven, tényleg mindent lehetett kapni, így extraként bekerült egy csomag grillkolbász is a hajókba. Még aznap este megsütöttük őket a félsziget legdélebbi részén egy szikla oldalában kialakított tűzrakó helyen.

Csütörtök délután értünk a távunk végére egy szürke esős nap után. A tenger nyugodt volt, de szinte egész nap áztatott minket az eső, ami elég sajátos hangulatot adott az utolsó 20-25 km-es távnak.

A túra végén két feladatunk volt, ami igényelt némi rögtönzést: 1. olyan kikötési pontot keresni, ahová majd a visszaszerzett autónkkal közel tudunk parkolni. 2. visszaszerezni a 12 km-re parkoló autónkat. Mindkét feladatra voltak opcióink, de nem igazán  úgy alakult, ahogy elképzeltük. A korábban kinézett strand egy szálloda által le volt kerítve, így egy 1,5 km-rel távolabbi strandra eveztünk át. A transzferre több megoldásunk is volt, többek között a 12 km-es táv lefutása is a lehetséges megoldásaink között szerepelt. Ehhez képest a kikötéstől számított 5-10 percen belül megvolt a megoldás. Miután kikötöttünk a meglehetősen kihalt üdülőövezet egyik partján, egy holland rendszámú autó gördült a partra. Balázs rögtön odament az autóhoz és elkezdte felvázolni a történetünket.. tengeri kajakosok, 1 hete a vízen, stb... nem engedték végig mondani Balázsnak a mondandóját, egyből jött a válasz: "Elviszünk Titeket, nem probléma". 😃 Így történt, hogy érkezésünk után valamivel több, mint fél órával már az autónkba pakoltuk a ronggyá ázott felszerelésünket.

Hihetetlen, milyen szerencsénk volt - amit biztos, hogy Balázs egykori stoppos védőszentjének köszönhettünk... ha egyedül lettem volna, tuti futnom kellett volna az autóig. 😃

Aznap estére megjutalmaztuk magunkat egy szállodai szobával. Egy szobát akartunk kivenni, de olyan kevesen voltak a szállodában, mintha az egész szállodát kibéreltük volna. Forró zuhany, svédasztalos reggeli, vetett ágy... bevallom, jól esett lemosni magamról a sót, bár nagyon már észre se vettem, hogy rajtam van.

Egy kiadós alvás és reggeli után útra keltünk, hogy egy napot töltsünk el Észak-Macedóniában a Matka-kanyonnál, ahol egy farmot néztünk ki előző nap szállásként. Az úton útba ejtettük Thesszalonikit, kíváncsi voltam milyen a nagyvárosi görög élet egy átlagos pénteki napon... a válasz röviden: zsúfolt. Parkolóhelyet esélyünk sem volt találni, ehhez képest Budapest belvárosában gyerekjáték parkolni.

Késő délután értünk a farmra. Meglehetősen egyszerű látvány fogadott minket a kerítésen belül, a kert végében felállított vizes blokk emlékeztetett egyedül arra, hogy itt átutazó vendégek szokták éjszakára meghúzni magukat. A ház tulajdonosai kedvesek voltak, Urán, a házigazda szívesen beszélt  arról, hogyan kezdték a vidéki életüket. Egy rövid túra után a nappalijukban terítettek meg vacsorához, amit előre jeleztünk nekik, hogy szívesen ennénk náluk, ha van rá lehetőség – mi már eléggé ki voltunk fogyva a saját készletünkből és nem akartunk még a vacsora után is kutatni a környéken.

Másnap reggel korán keltünk, hogy 8 után odaérjünk a kanyon felső parkolójához. Az esti vacsora is finom volt, de a 7 órára bekészített reggeli volt az országban tett látogatásunk fénypontja: kolbász, tojás, falafel, kecskesajt, zöldségek, gyümölcs, kávé, tea… hihetetlenül jól esett, erre sokáig emlékezni fogok, azt hiszem. 

A kanyonhoz érve kb. a miénk volt az utolsó üres hely volt a vízhez közelebbi parkolóban, úgyhogy megérte korán érkezni. Viszont a saját kajakok vízre tételére esélyünk sem volt. 500 méteres szűk járda vezetett a helyi “big bizniszt” üzemeltetők által kiépített stégekhez. Nem tudtuk elképzelni, hogy itt konfliktus nélkül vízre tudjuk tenni a kajakjainkat, miután 2x500 métert cipeltük őket, így ezt a verziót  elvetettük és a dupla sit-on-top kajak bérlése mellett döntöttünk, amit végül 8 EUR-ért kaptunk meg. A kanyon a vízről szép volt, de felejthető. Láttunk már hasonlót, sokan is voltak, nem nyűgözött le igazán a hangulata. Kb. ugyanezt lehet elmondani a 3 km-re lévő barlangról is, aminek a turisták részére megnyitott része se nem volt túl nagy, se nem volt túl látványos. Mindegy, megnéztük, kipipáltuk, gondoltam..  indulhatunk haza. Indulás előtt Balázs letudta a kötelező hidegvizes úszását, amíg én egy fagyival dobtam fel a napomat.

Hazafelé szintén gond nélkül haladtunk... egészen Röszkéig. Hiába volt minimiális a forgalom az autópályákon szombat délután, Röszkénél álló sorba ütköztünk. A rendőrségi weboldal tájékoztatása szerint 1 óra várakozási időre lehetett számítani, ezzel szemben 3 óra volt, mire átjutottunk a határon. Az első 1 órában meg sem mozdult a sor.. volt időnk a határátkelő google értékeléseit olvasni. Nem volt ritka a több órás várakozási időről szóló beszámoló és olyan hozzászólásokat is találtam, akik 7 óra alatt értek át a határon, ami valahol felháborító. 7 órán keresztül váratni embereket egy autóban.. gyerekeket, betegeket, időseket. Ez a határ az országunk szégyene - nem tudom, hogy a határőr szerveknél a képesség hiányzik, vagy az akarat, hogy jobban szervezzék az átlépést, de egyik sem lehet elfogadható magyarázat arra, hogy EU-s rendszamú autókban EU-s igazolvánnyal rendelkező utasok több órát várjanak arra, hogy belépjenek egy EU-s országba.

Összefoglalásként, ami májusban Görögország mellett szólhat Horvátországgal szemben:

• gyönyörű, hosszú, homokos tengerpartok,
• bárhol lehet sátrazni,
• valamivel jobb a konyhájuk (legalábbis szerintem)

és ami ellene szól:

• utazási idő, különösen a röszkei határátlépés