Baska and Venice on the same weekend - February 2022

 

A túra időpontját jóval korábban fixáltuk, de még így is sokáig kétséges volt az indulás az előre jelzett erős szél miatt. Végül sikerült két "időjárás-ablakot" találnunk: péntek délutánig Krk szigeténél és szombaton Velence térségében. A legvonzóbb cél az volt, hogy szombaton átevezünk Velence központján, bár az indulásnál még voltak kétségeink, hogy ezt meg tudjuk-e valósítani.

Több ismerős is jelezte, hogy szívesen csatlakozna a túrához. Végül Imre Balázs barátommal ketten vágtunk neki a téli útnak, felejthetetlen élmények reményében.

Csütörtökön este 19:30-kor sikerült indulnunk Budaörsről, éjjel 01:30-re érkeztünk meg Baška-ba. Az éjszakai vezetés nem volt gond, egyszer váltottunk oda-vissza a volán mögött. A határátkelőnél, a díjfizető kapuknál senki nem volt, nem kellett sorba állnunk, a tervezett ütemben tudtunk haladni. Balázs út közben intézte a "papírmunkát", online regisztrált minket, amire a Covid szabályozás miatt volt szükség. Egy kemping címére jelentkeztünk be Horvátországban - ezúton is köszönet Kovács Marcinak a tippért! - elég sokat gondolkodtunk Balázzsal, hogy milyen címet válasszunk. Ezt az adminisztrációt mondjuk elintézhettük volna itthon is, de mindketten elég elfoglaltak voltunk az indulás előtt.

Érkezés után a lakott területtől kb. 2-300 méterre kidobtunk egy sátrat. Az előre kinézett helyen 3 órát sikerült aludni reggel 6-ig. Személy szerint kifejezetten rosszul.. biztos nagy volt az izgalom a másnapi evezés miatt.

Másnap reggel fantasztikus napfelkelte mellett készültünk a túrára, reggeliztünk, kávéztunk, majd hezitáltunk kicsit, hogy milyen aláöltözettel induljunk a napnak. Közben megérkezett egy helyi civil autó, valamilyen természetvédelmi matrica lehetett az oldalán és normális hangnemben felhívták a figyelmünket, hogy itt nem lehet vadkempingezni, ma már hagyjuk el a helyet. Szép napot kívántak és elköszöntek. Ezt mondjuk elkerülhettük volna, ha sátorbontással kezdjük a napot, de ez valamiért akkor nem jutott eszünkbe.. na mindegy.

Az aznapi 29 km-es túra minden szempontból tökéletes volt, kényelmes tempóban megkerültük Prvić szigetét. Az időjárás napközben hozta, amit előre jeleztek, estére volt várható a szél erősödése. Délután 2-re biztonságban voltunk, visszaértünk az öbölbe, még arra is volt időnk, hogy éjszakára kajakkal szálláshelyet nézzünk a közeli partokon. Kikötés után óramű pontossággal kezdett erősödni a szél, addigra mi már pakoltunk, átöltöztünk. Számomra hihetetlen, hogy ezt a szelet kb. már a hét elején előre jelezték erre az estére.

Éjszakára szálláshelyül Balázs már előre kiszemelt egy öblöt, amihez egy 20-25 perces gyalogtúra vezetett volna miután letesszük az autót. Az éjszakai és a kora hajnali evezés az erős szél miatt szóba sem jöhetett. Kicsit hezitáltunk, hogy mit tegyünk, de szerintem fejben már nap közben eldöntöttük mindketten, hogy maradunk éjszakára, csak másnap reggel indulunk Velencébe. Miután letettük az autót, kevés whiskyvel ünnepeltük a napot. Szemerkélő esőben, egyre erősödő szélben összepakoltunk az éjszakára és mint két ágról szakadt, elindultunk a nagy ikeás táskáinkkal a kiszemelt sátorhelyhez, át a körbezárt strand kavicsos partján... remek túra volt. Szerencsére kb. 10 perc gyaloglás után találtunk egy még ideálisabb sátorhelyet, terasszal és kilátással a tengerre, ami a fenyőfák és dombok miatt tökéletesen védve volt a széltől és az esőtől. Szuper este volt teljes kényelemben, jó hangulatban, vörösborral, bőséges meleg étellel. Kb. fél 9-9 lehetett mikor eltettük magunkat másnapra. Reggel 4-kor keltünk, hogy induljunk Velencébe.

A reggeli ébredés, pakolás és kávé után még kicsit rácsodálkoztunk, hogy tombol a tenger alattunk, és ehhez képest milyen védett helyen voltunk. Reggel 5:15-kor indultunk. Az úton még volt egy „kisebb” izgalom; a Krk hídhoz érve elég erős szél volt. A híd le volt zárva a teherautók, motorok és lakókocsit húzók elől. Kissé izgulva álltunk be a reggeli sorba, két élére állított kajakkal a tetőn. Meg is jegyeztük, hogy ilyen szélben, ez nem túl szerencsés, jobb lenne fejjel lefelé fordítva a tetőcsomagtartóra kötni a hajókat. Egy narancs villogós autó jött mellénk. Nem vagyok benne biztos, hogy ránk volt kíváncsi, de ahogy mellettünk visszafordult, nem elképzelhetetlen, hogy minket ellenőrzött. A hídon átkelni ebben a szélben, sötétben, 20-30 km/h-s sebességgel is elég ijesztő volt. Meglehetősen erős széllökések voltak, rendesen mozgatták az autót. Az ujjaim szinte elzsibbadtak mire átértünk a hídon, úgy szorítottam a kormányt. Az út utána probléma nélkül zajlott..

Balázs megint intézte a szükséges adminisztrációt az anyósülésen, amíg én gyönyörködtem a tájban. 😊Mire Olaszországban a kiszemelt parkolóhoz értünk, gyönyörű napsütéses idő volt.. és ami ennél is fontosabb, szélcsend!

Talán az autóban ellenőriztük utoljára az aznapi időjárást, már nem emlékszem pontosan. Ez nagy hiba volt, mint utólag kiderült...

Megérkezés után az volt a cél, hogy 12:00-kor vízre szálljunk, hogy a tervezett túrát 1 óra tartalékkal számolva legkésőbb 17:00-ra befejezzük. Emiatt az éjszakai sátorhelyet sem néztük ki előre, gondoltuk, majd rögtönzünk a túra végén, bőven lesz rá időnk. Az általam még otthon megrajzolt velencei útvonalat az autóban tanulmányoztuk, újra ellenőriztük hogy hol szabad és hol nem szabad evezni. Végül megegyeztünk, hogy büntetés ide, büntetés oda, végig csináljuk a városon keresztül vezető túraútvonalat. A 12:00-ás indulást pontosan tartottuk. Hogy ne kelljen cipelni a kajakokat a homokos partra (ahol egyébként a kiszállást is terveztük a visszaút után), a kajakokat a sziklákon átemelve szálltunk vízre. Nyugodt volt a tenger, tökéletes indulás volt. 😊

Maga a velencei nap egy csoda volt, gyönyörű környezetben, gyönyörű napsütéses időben eveztünk egész nap. Mindenki kedves volt, akivel kapcsolatba léptünk. A turisták integettek nekünk, fotóztak bennünket, a helyi hajósok ránk se hederítettek. Ha útban voltunk, vártak, vagy jelezték, hogy melyik oldalra húzódjunk. Talán néhány említésre méltó esemény a velencei evezésünkkel kapcsolatban:

• A forgalmasabb és tiltott hajóutakat az előre letöltött térkép alapján kerültük, de az útvonal tartásához keresztezni kellett őket (ahogy a rendeletet értelmeztük, talán ez sem volt szabályos, de ennyi kockázatot vállaltunk).
• A forgalmas hajóút, az nagyon forgalmas hajóutat jelent. Voltak nagy hajók, gyors hajók és voltak nagy és gyors hajók.. volt, hogy egy-egy keresztezésnél perceket vártunk mire szabad volt az út (különösen egy „T” elágazásnál).
• A városon kívül a nagy hajóforgalom miatt jelentősebbnek mondanám a hullámzást, de nem volt vészes, gyorsan hozzá lehetett szokni.
• Egy rendőrhajó is elhaladt mellettünk.. többször ránk néztek, lassítva mentek el mellettünk, de ezen kívül semmi különös nem történt.
• Egyszer volt Balázzsal egy „egyet nem értésünk” (talán az egész túrán ez volt az egyetlen), amikor egy kikötő melletti evezést biztonságosnak ítélt meg, én pedig nem. Egy turista hajó/busz közelített felénk szemből és nem volt egyértelmű, hogy tovább szeretne menni, vagy ki szeretne kötni. Végül egy rövid kürt jelzéssel jelezte, hogy a kikötés lesz a célja, úgyhogy Balázs kitérve a hajó útjából meg tudta kerülni őt.

Kis csúszással 16:30 lehetett, amikor rövid pihenő után elindultunk vissza a parkolóhoz. Kb. 5 km-es evezés várt ránk, fel sem merült bennünk, hogy probléma lehet. Jeleztük az otthoniaknak, hogy indulunk vissza, egy „könnyed” evezés előtt állunk… hát ez marhára nem így történt.

Ahogy eveztünk, éreztük, hogy egyre erősödik a szél és egyre nagyobb hullámokat kell leküzdenünk. Keményen kellett tempóznunk, hogy haladni tudjunk. A mesterséges gát magasságában, már annyira küzdelmes volt az előre haladás, hogy 3-3,5 km/h-t tartottunk teljes erőbedobás mellett is. Felmerült bennünk, hogy kiszállunk ahol tudunk, aztán majd eljutunk valahogy az autóig gyalog, de végül ezt az ötletet elvetettük. Gondoltuk, hogy az utolsó szakaszon - ami még mindig 2 km volt - már könnyebb lesz ha ráhúzódunk a partra.. hát ez sem segített rajtunk, viszont megjöttek a nyílt tenger felől a hullámok. Nem tudom megítélni, hogy ezek milyen magas hullámok voltak, de kb. 20-30 méterre voltunk egymástól Balázstól és volt, hogy eltűntünk a hullámok alján egymás szeme elől.

Itt már fejben is megszületett a gondolat, hogy teljesen elkészültem az erőmmel. Minden figyelmemet az éppen soron következő hullám kötötte le, hogy ne boruljak be, bár így is haladtunk szépen lassan. Gondot okozott a parthoz való közeledés, mert folyamatosan próbáltam ráfordulni a hullámokra, utána pedig fordulás hogy közelebb kerüljek a parthoz, de a kormány nélkül ez azért nem volt túl egyszerű.. és itt már tényleg fáradt voltam és vészesen ment le a nap is. Kezdett pánik hangulat eluralkodni rajtam. Itt megfordult a fejemben, hogy lesz ami lesz ráfordulok a sziklás partra és a közelbe érve kiugrom a kajakból. Azt biztosra vettem akkor, hogy ha a hajómat nem is tudom kihúzni a hullámzó vízben (mondom, hogy pánik hangulat volt..), én biztos ki tudok kapaszkodni a hullámok által csapdosott sziklákon.. szerencsére erre a verzióra így nem került sor.

Valahol a fenti gondolatmenetemet szakította meg Balázs és szólt (kiabált) hogy a kb. 1 km-re lévő világítótoronyál a nyílt tengeren - amit eredetileg meg kellett volna kerülnünk, hogy a homokos parton kössünk ki - még nagyobb hullámok várnak. Igaza lehetett... a távolban fehér tarajos hullámok látszottak. Szerencsére Balázs meghozta a döntést, itt és most ki kell szállni a sziklákon keresztül. Nem vitatkoztam vele, nem volt se jobb, se rosszabb ötletem. Igazából semmilyen ötletem nem volt, lefoglalt a hullámokkal való monoton küzdés.

Balázs egy elég küzdelmes kísérlet után sikeresen partra vergődött. Közben a hátsó rekeszének a fedelét lecsapta egy hullám, így a vízzel teli kajakot kellett felhúznia egy átmenetileg biztonságos pontra a sziklákon. Megoldotta. Nagy nehezen én is megközelítettem a partot és az én hajómat is kétszer nekilökte a szikláknak a hullám, de annyira nem éreztem erősnek az ütközést. Kidobtam Balázsnak a dobókötelemet és sikerült elkapnia az én hajóm orrát is, aztán valahogy vízbe kerülve, a paddle leashbe beakadva, sikerült a lenti sziklákban megkapaszkodni.. A vízben állva, félig a sziklákon, amikor jött egy nagyobb hullám, kiabáltunk egymásnak, hogy „HULLÁM!”, befeszítettem minden porcikám, hogy ne vigyen vissza a víz. Balázs közben elesett, felkelt, kapaszkodtunk mind a ketten, ahol tudtunk. Egészen extrém helyzetbe kerültünk. Miután kimásztunk, felvonszoltuk a hajókat a part tetejére.

Egészen sokáig tartott a frissen termelt adrenalin hatása. Nem voltunk életveszélyben, de veszélyes helyzetbe kerültünk, amit talán el lehetett volna kerülni:

• ha van "B" tervünk a kikötésre,
• ha figyelembe vesszük, hogy a nyílt tenger felé vezet a hazafelé vezető út, amikor már egyébként is fáradtabbak vagyunk és több tartalék idővel számolunk,
• ha napközben is többször ránézünk az időjárás előrejelzésre,
• és ha nem Velence időjárását nézem, hanem a parkolóhoz közelebbi települését, ami sokkal kevésbé volt széltől védett és egészen más előrejelzést mutatott, mint Velence (fck).

És még egy-két apróság, ami hasznos lehet (leginkább jegyzet magamnak):

• Kell egy sisak az ilyen helyezetekre a hajóra, ami könnyen elérhető/felvehető. Csúsznak a sziklák, könnyen oda lehet verni magunkat. Az éles kagylókról már nem is beszélve. Bár azok még az elején vágták el a kezem. 😊
• A dobókötél nekem a háló alatt volt a decken.. a hullámzó vízben nem volt egyszerű kivenni onnan.
• Hiába volt nálam rádió és beállítva a 16-os csatorna, nem voltam felkészülve egy segítségkérésre.. nem tudtam volna elmondani angolul, hogy hol vagyunk személyi sérülés esetén. Hirtelen a világítótorony sem jutott eszembe, hogy van angolul. Pedig erre max 5 perc lett volna felkészülni az út előtt.
• Ha nincs a paddle leash, akkor 100% hogy bukom az evezőm. Így viszont a lábam akadt bele a kiszállásnál. Ez megerősítette bennem egy korábbi oktatáson hallott tanácsot, hogy olyan karabiner kell rá, ami műanyag és törhető – ezt ki is fogom próbálni, hogy átlagos erőfeszítéssel el tudom-e törni.
• A dobókötelem úgy beakadt a sziklák közé, hogy nem tudtuk visszahúzni.. fontos lehet a gyors oldhatóság, ha hozzá vagyunk kötve, vagy egy éles kés, ami kéznél van.

Aznap éjszaka még tettünk egy harmatgyenge erőfeszítést a sátorhely megtalálására, de végül foglaltunk egy szobát egy 0-24 órás recepcióval rendelkező szállodában és védett helyen, vetett ágyban aludtunk aznap éjszaka. A hozzá járó reggeli soha nem esett ilyen jól, azt hiszem.😊 Még annyi kihívást tartogatott a nap számomra, hogy a szállodában én zuhanyoztam elsőnek és az istenért nem akart melegedni a víz egyik irányban sem, úhogy hideg zuhannyal zártam a napot. 😃 Mire Balázs sorra került felmelegedtek a csövek.. de nem sajnáltam Tőle, megérdemelte! 😊

Összességében egy felejthetetlen túra volt, minden óráját élveztem, rengeteg kisebb-nagyobb döntést kellett meghozni a túra során és azt gondolom, hogy a döntések többsége jó döntés volt. Balázsnak ezúton is köszönet a társaságért és a közös kalandért, remek túratárs volt! Rengeteg élménnyel és tapasztalattal gazdagodtunk.

 Instagram: ignacz_zoli