Lumbarda - Training Camp by Northseakayak - May 2022

 

Indulás /-1. nap/

Az előző napi pakolás után reggel 05:00 órai indulást terveztem. Jó nagy ráhagyással számoltam az előttem álló közel 1000 km-es útra, szerettem volna elérni a Ploce-ből induló 14:15-ös kompot, hogy ne a szárazföldön kelljen kerülnöm további 100 km-t, ami ráadásul kanyargós főút.

Rövid autózás után azon kaptam magam, hogy fel sem fogtam, hogy egy hét tengerparti szabadságra indultam. Olyan volt, mint egy átlagos hétköznapi reggel, semmi izgalom nem volt bennem. A tervezetthez képest 04:45-kor sikerült elindulnom reggelizés nélkül. Egyáltalán nem voltam éhes, gondoltam majd eszek később, időm lesz rá bőven. Elég álmos voltam és csak újra-újra annak a gondolatnak tudtam nekifutni, hogy mindent bepakoltam-e előző nap. Aztán a
3 legfontosabb dolog (személyi igazolvány, telefon, pénztárca) kipipálásával megnyugtattam magam, hogy nagyot nem hibázhattam, minden mást megoldok.

Az első pihenőt 06:15-kor tartottam, kényelmesen megreggeliztem, kávéztam, aztán gyerünk tovább. A letenyei tankolás után 07:15-re értem a határhoz, néhány autó állt előttem a sorban, sokat nem kellett várni. A határőr csak arra volt kíváncsi, hogy egyedül megyek-e, húzzam le az ablakokat hátul is.

Az út problémamentes volt, 3-4x álltam meg, plusz a díjfizető kapuk, illetve Zágrábnál volt egy kis torlódás az autópályán, nem volt vészes. 13:30 volt, mire a komphoz értem, a komp feljárójánál útépítés volt, addig-addig nézelődtem és kerestem a bejáratot, míg sikerült szembe kerülnöm a forgalommal. A 3. vagy a 4. autós jelezte, hogy szerinte meg kellene fordulnom. :) A kompnál a sor elég hosszú volt, aggódtam, hogy felférek-e a kompra, de a jegyet áruló hölgy magabiztos nyugalommal állította, hogy biztos, hogy felférek, rengeteg hely van még a kompon. Bíztam benne, hogy igaza van.

A 2. kompon (Orebić és Korčula között) jeleztem Ivka-nak (a program egyik szervezőjének), hogy a korábban jelzett 17:00 órai érkezést tudom tartani, így a 12 órás utazásom után, érkezésemkor az apartmannál várt. A szállás átvétele után gyorsan kipakoltam a cuccaimat, hogy ne a bőröndből kelljen élnem az előttem álló napokban. Az estét egy jó nagy sétával zártam, körbesétáltam a közeli partokat és strandokat, egészen varázslatos, szűk mediterrán utcákon. Amerre csak néztem, mindenhol szőlőt termesztettek a dombokon. Imádtam a színeket és a sziget illatát. Az egész sziget egy csoda... jó helyen vagyok, gondoltam.

„Pihenő” nap – 37 km evezés /0. nap/

Izgatottan keltem vasárnap reggel, erre a napra evezést terveztem. A déli oldalon található strandtól indultam nyugati irányban. 10-15 km-t terveztem aznapra, gondoltam majd a tempó és a kedvem alapján igazítom a túra hosszát. Az időjárás ideális volt, szél nélküli, hullám nélküli nap elé néztem.

Sorra látogattam a térképen előre kinézett kisebb strandokat, alig találkoztam valakivel. Ezeknek az öblöknek nagy előnye, hogy a szárazföldön út, vagy legalábbis főút biztosan nem vezet hozzájuk, így eléggé elszigeteltek mindentől. Ezt a magányt ki is használtam az egyik kedvenc strandomon... fürödtem, napoztam, még el is aludtam a parton. A víz elég hideg volt (20-21 fokos lehetett), de ahhoz, hogy felfrissítsem magam, tökéletes volt.

Az úticélom az egyik öbölben jelölt étterem volt, gondoltam, na ott majd eszek egy jót és frissítek egy hideg sörrel. Nagyon nem lepett meg, amikor láttam, hogy zárva van. Kicsit sajnáltam, illetve kicsit bosszantott is, mert itt már elég kevés vizem maradt. Ennek ellenére még távolabb eveztem, hajtott a kíváncsiság, hogy mi lehet a következő öbölben. Mire eljutottam odáig, hogy visszafordulok, már csak kb. 0,4 liter vizem maradt, úgyhogy gondoltam, ezt már beosztom hazáig a kb. 15 km-es úton.

Történt egy furcsa dolog, amit nem akartam elhinni. :) Az utolsó öbölben mielőtt kiszálltam, szerettem volna visszavenni a cipőm... de a kajakban csak az egyik cipőm volt. Egyszerűen nem értettem, hogy tudtam elhagyni. Mindig cipőben szállok be a kajakba és a spricó felrakása előtt veszem le a kajakon belül a cipőm. Legalább 3x belenéztem a beülőbe a parton, nem csúszott-e be esetleg az ülés alá, de egyszerűen sehol nem találtam és nem tudtam elképzelni, hogy sikerült kivarázsolnom az egyik cipőmet a hajó aljáról a tengerbe. Mindenesetre abban biztos voltam, hogy a 3 km-rel korábbi parton még cipőben sétáltam, gondoltam visszanézek oda. Azt a meglévő darabon leellenőriztem biztos ami biztos, hogy a cipő nem süllyed el a vízben.

Kényelmes tempóban visszaeveztem, közben fürkésztem az előttem lévő vizet, szerencsére nem hullámzott nagyon. Mikor visszaértem az öbölbe, már messziről kiszúrtam a parttól 1 méterre ringatózó cipőmet. Egy fiatal pár mellett szálltam ki és mosolyogva mondtam nekik, hogy nem értem, hogy hagyhattam el. Erre a srác azt válaszolt, hogy egész nap (!) itt volt a cipőm... bár szerintem max 2 órája járhattam itt, inkább kevesebb. Gondoltam, ez biztos valami tér/idő probléma lehet itt a szigeten. :) A lényeg, hogy a hét hátralévő részére továbbra is van cipőm, örültem.

A napot végül 37 km evezéssel zártam este 6 körül. Minden szempontból tökéletesre sikerült a nap. Megvolt a sportértéke, kellemesen elfáradtam, gyönyörű partszakaszon eveztem, jó néhány elhagyatott strandon jártam, fürödtem és még egy 20-25 perces alvás is belefért délutánba.

1. nap - Felszerelés és társmentés

Megjegyzés: Az itt leírtak kizárólag a képzésből általam kiemelendő részletek, amit valami miatt fontosnak tartok megjegyezni, emlékeztetőként leírni. A leírtak nem teljeskörűek és nem jelentik a kizárólagos jó megoldást, csupán ajánlások, amelyeket az elhangzottak alapján gyűjtöttem össze. A jegyzeteim semmilyen esetben nem pótolják sem a Northseakayak által szervezett, sem más hasonló tematikájú képzésen való részvételt és a gyakorlati ismeretek megszerzését.

Gondolatok a napról:

·         Bár alapvetően a kötelező felszereléseket vettük végig, de célszerű ellenőrizni, hogy a túrára csatlakozó társunk hajója alkalmas-e tengeri túrára, van-e rekesz a hajóban, vagy borulásnál süllyedni kezd.

·         20 fok alatt hideg vízről beszélünk... a hipotermia kockázata fennáll, csak hosszabb idő alatt következik be. Fontos a megfelelő ruházat (vízhez öltözünk!)

·         A szárazruha nem véd meg a hipotermiától, csak hideg vízben meghosszabbítja az időt a bekövetkezéséig.

·         Hasznos lehet egy sapkát a mellényre rögzíteni, ha hirtelen rosszra fordul az idő, sokat segít a melegen tartásban. Ha állandóan a mellényhez van rögzítve, nem marad otthon.

·         Paddle float (!)

·         Distrass Flare (elektromos) legyen mindig nálunk.

·         Jelző rakéta szintén kötelező része kellene legyen a felszerelésnek. 2 fajtája került bemutatásra, ami kilövi a rakétát és amit kézben lehet tartani. Javasolt mennyiség 5-5 db egy hosszabb tengeri túra során.

·         Nincs értelme megvenni a legdrágább tengeri kést. Tapasztalat alapján mindegyik kés megadja magát előbb utóbb a sós víznek. Célszerűbb inkább kevésbé drága késeket gyakrabban lecserélni. A lényeg, hogy éles legyen.

·   Short tow line: ez az az eszköz, amit minden tengeri kajakra kötelezővé tennék. Praktikus vontatáshoz, de a spriccdeck rögzítéséhez is, hogy ne veszítsük el a hajót viharos időben borulás esetén.

·         Hasznos Norhtseakayak videó a témával kapcsolatban: https://youtu.be/8ooxwC6pu-I

4 szabály:

1.      Mindig viselj PFD-t

2.      Mindig öltözz a körülményeknek megfelelően (én ezt úgy fordítottam, hogy a vízhez)

3.      Mindig ellenőrizd a felszerelésed indulás előtt

4.      Számíts a legrosszabb lehetőségre és legyél rá felkészült

Ezt a négy szabályt a héten többször is elismételtük, illetve fel volt kérdezve tőlünk kvázi napindítónak.

A délutáni gyakorlati rész azzal kezdődött, hogy mindenkinek be kellett mutatni egy borulást, amikor a feje a víz alá kerül és neki kellett kiszabadítania magát a spicóból. Hasznos gyakorlat az oktatók szempontjából. Érdekes, hogy többen voltak olyanok, akiknek ez volt az első alkalom, ehhez képest nagyon gyorsan és hosszabb tétovázás nélkül estek át az "első" alkalmon. :)

Társmentés technikája:

·         A mentés megkezdése előtt a mentett személy megkapaszkodik a hajónkban, amíg víztelenítjük a hajót.

·         A hajót magunk elé emelve: egyik kéz a hajó íves alját fogja, a másik kéz, mintha kézfogást indítanánk, úgy akad be a hüvelykujj a hozzánk közelebbi kötélzetbe, ezzel a fogással fordítjuk a hajót magunkhoz ölelve.

·         A kajakot úgy rögzítjük mindkét kézzel a másik hajó kötélzetét fogva, hogy a beülő előttünk legyen – lássuk a társunk és tudjunk neki segíteni.

·         Alap esetben a két kajak ellentétes irányban néz, de egy irányba néző hajókkal is végre lehet hajtani a mentést.

·         A mentett személy mozgását segítjük, ha az ő hajóját 30-40 cm-el előrébb húzzuk, hogy ne kelljen még a saját hajóját is megkerülni a vízben.

·         A mentett személy beülőhöz közelebbi kézzel megfogja mind a két hajó kötelét átnyúlva a saját hajóján.

·         A beülőhöz közelebbi lábát emeli be először a beülőbe.

Aznap még bemutatásra került hogyan kell kötél nélkül vontatni a társunkat, ha elveszti az evezőjét.Kicsit rádőlve a hajónk hátsó deckjére a kötélzetet megfogva, a hajója orrát a mi hajónkhoz közel tartva könnyű vontatni a másikat.

2. nap – Önmentés

Több technika elmélete is átbeszélésre került. Ezek közül a Cowboy scramble-el kapcsolatban néhány feljegyzés:

·         Fontos, hogy az evező nyújtson támaszt: a beülőnél megfogott evező csak éppen, hogy túllog a hajó testén.

·         A másik kéz a túloldali kötélzetet fogja.

·         Páros lábbal rúgás – fejben arra kell gondolni, hogy túl akarunk ugrani a kajakon.

·    Beülés után a spriccdeck felrakása közben az evezőt célszerű a mellény alá beszorítani, különösen hullámzó vízben, hogy bármikor kéznél legyen és támaszt tudjon adni.

·         A beülőből a víz kipumpálása zárt spicóból javasolt

Az önmentésnél a paddle float hasznos lehet, ezért ez mindig javasolt a hajóban/hajón tartani! Korábban én ezt legtöbbször az autóban hagytam, de ezen a gyakorlaton azóta változtattam.

Egy rövid történet ezzel kapcsolatban: "réges régen..." egy borulást követően eszkimó fordulóval próbálta a helyzetet menteni. 3-4 sikertelen kísérlet után cowboy scramble technikával próbált visszajutni a kajakba, de az 50-70 cm-es hullámokban ez sem sikerült és annyira kimerült, hogy már nem volt ereje újra próbálni. Megjegyzem, ezt nagyon át tudom érezni.. egy túra utáni gyakorlás során 1 sikertelen kísérlet annyira kivette belőlem az erőt, hogy perceket kellett várnom a vízben, hogy újra meg tudjam próbálni. Szóval végső gondolata az volt, hogy rádión fog segítséget kérni, amikor eszébe jutott a paddle float. Ennek segítségével kimerülve is sikeres önmentést hajtott végre. Javasolt a 2 kamrás paddle float, bár nekem az egy kamrás is remekül ellátta eddig gyakorlás közben a funkcióját.

A délutáni program egyensúly gyakorlatokkal kezdődött. A hátsü deckre felülve kellett gyakorolnunk a 360 fokos fordulást, illetve akinek ez ment, az még folytathatta az emelt szintű gyakorlattal: háttal rá kellett feküdni a deckre, majd hasra fordulni.. idáig nem jutottam el. Mindenesetre remek bevezető gyakorlata volt az önmentésnek, garantált volt, hogy a tengerbe borulunk. A fenti technikát alkalmazva az első próbám már sikeres volt, de még kissé bizonytalan. Szerencsére a héten még volt alkalmam bőven gyakorolni, úgyhogy sikerült csiszolni a technikámon. Az egyensúly gyakorlatot egyébként érdemes lenne beépíteni a túrák elején/végén... tényleg nem igényel többet alkalmanként 5-10 percnél.

Ezt követte egy játékos verseny: az 1. napon tanult társmentést kellett párba állva végrehajtani úgy, hogy a társunk kb. 100 méterre távolodott tőlünk, majd szerepet cseréltünk és fordítva is be kellett mutatni a mentést. A gyakorláshoz adott egy kis pluszt, hogy sípszóra lehetett indulni úgy, hogy háttal volt mindenki a társának. Mind a két mentésben elsőként sikerült végezünk a társammal, Dimitar-rel. :)

Hogyan közelítsünk meg egy sziklás partot hullámzó vízben (ez az ismeret jól jött volna korábban Velencében...)

·         Az egyik technika, hogy a kajakot elhagyva kiúszunk és kötélen kihúzzuk utána a kajakot. Ilyenkor indulás előtt a kajakot a parttól ellentétes irányba kell lökni, hogy a hullám ne lökje nekünk a saját hajónkat.

·         A másik technika, hogy a kajakot szintén elhagyva magunk előtt toljuk a kajakot.

A társammal, Dimitar-rel fordult elő, hogy a hajójának a hátsó rekesze megtelt vízzel. Az első gondolat ami eszünkbe jutott, hogy irány a part, szóltam az oktatónak, hogy kimegyünk, mert van egy kis problémánk.. mondta, hogy nem mehetünk, a nyílt vízen vagyunk, itt kell megoldanunk. Úgyhogy megmutatta, hogyan kell a vízzel megtelt rekeszt kiüríteni: Dimitar felült a hajóm orrára, és közösen húztuk fel a kajakját az enyémre merőlegesen, ennyi súllyal elég mélyre süllyedtem a kajakommal, de elég stabil maradtam ahhoz, hogy közös erővel áthúzzuk szinte a teljes hajótestet (első lépésben a beülőből borítottuk ki a vizet), hogy hozzáférjünk a hátsó rekeszhez.

A napot egy szituációs játékkal zártuk, ahol 4-en kerültünk vízbe, ebből kettőnknek pánikolnia kellett. Jól válaszolt a csapat a helyzetre. Itt még nem volt mindenkinek egyértelmű, hogy a pánikoló bajbajutottat először meg kell nyugtatni, csak utána lehet megközelíteni... így borítás lett az egyik mentési kísérletből. :)

Azaz csak zártuk volna a napot, ha a hazafelé vezető úton nem lett volna még egy újabb meglepetés szituáció.. :) Innentől kezdve eléggé gyanakvó volt mindenki a hét hátralévő részében. Többször azon vettem észre magam, hogy a többieket fürkészem, ki lesz a következő, aki segítségre szorul. :)

3. nap - Manőverezés, irányítási technikák

Szerdán azzal a gondolattal kezdtem a napot az oktatáson, hogy úristen, de szerencsés vagyok, hogy itt lehetek. Úgy érzem, hogy ez az oktatás és az itt szerzett tudás még inkább kinyitja ezt a csodálatos (kajak)világot... nincsenek határok, csak végtelen számú úticél.

Jegyzet a napi elmélettel kapcsolatban:

·         Edging: amikor az egyensúlyt megtartjuk (szinte evező nélkül is), a test az ellenkező irányba hajlik (+térd), mint amerre a kajakot döntjük.

·         Leaning: ugyanarra az oldalra dőlünk a felsőtesttel, mint amerre a kajakot döntjük.. az evezővel támasztunk.

·         360 fokos fordulás:

o    leaning és edging felváltva

o    célszerű szemmel követni az evezőt

o    a térdünket próbáljuk aktívan közelíteni az evezőhöz

·         Oldalra evezésre két technika: 8-as rajzolása és húzó evező mozdulat. Utóbbinál a lapátot nem a hajó testéig kell húzni, csak addig, amíg a könyökünk eléri a felsőtestünket

·         Orrkormánynál

o    hajlított kézzel tartjuk az evezőt, nem kell elérni a hajó orrát,

o    neutrál pozícióból indítjuk és fokozatosan fordítjuk

o    előtte egy oldalsó söprő (kanyarodó) evezéssel indítjuk a mozdulatot az ellentétes oldalon, ezzel elősegítve/elindítva a kajak kanyarodását

·         Kézifék forduló:

o    leaning mozdulat

o    max. 90 fokot fordít a hajón

o    a hajó test mellé kell az evezőt beszúrni és onnan fokozatosan távolítva fordítani a hajót

Átbeszéltük a hatékony evezés elméletét:

·         a törzs mozgását lehet ellenőrizni, hogy a mellény elmozdul-e (és tényleg :) ),

·         az evező útja egy pizzaszelethez hasonlítható,

·         az evező előre nyújtásánál az ujjaknak nyitni kell, hogy a csuklót kisebb terhelés érje,

·         a húzás szakaszban zárulnak az ujjak,

·         kb a térd melletti részben már a másik oldali kezdő pozíció felvételére kell koncentrálni, a hátsó szakaszban már nem a húzásra kell a figyelmet fordítani (hátul inkább vizet emelünk, minél erősebb ez a mozdulat, annál jobban billeghet a kajak),

·         minél inkább alacsony szögű az evezés, annál inkább kormányzó a mozdulat, ezért jobban mozog a hajó orra,

·         nem kell állandóan így evezni, de ez egy hatékony, energiatakarékos technika.

A gyakorlati rész a fenti technikákra koncentrált aznap délután, a kajak manőverezését a sziklákhoz közel haladva gyakoroltuk. Különösen tetszett az a gyakorlat, amikor csak az egyik oldalon használhattuk az evezőt és úgy kellett követni a part vonalát. Először nehéznek találtam az Atlantic terelgetését csupán az egyik oldalon evezve, de egy idő után ráéreztem, az evezés indításánál rögtön egy kis oldalirányú csavarással indítottam az evezést (a hajótest felé legyezve minimálisan) ami kompenzálta a féloldalas húzás hatását, illetve a mielőtt kiszabadítottam az evezőt hátul, szükség szerint bent hagytam kis időre kormányzáshoz, de ez eléggé lassított a tempót, igyekeztem ezt kerülni.

Az egyik átkelésnél én kerültem a „gyémánt alakzat” élére, így én diktáltam a csapat tempóját. Egy idő után kezdett frusztrálni, hogy többször rám szóltak, hogy kicsit lassabban, mert szétesik az alakzat, lemaradnak a többiek.. úgyhogy elkezdtem figyelni az órám által mutatott sebességre és a mögöttem haladókra. Egy nagyon kényelmes de egyenletes sebességet sikerült találnom, ami végre mindenkinek megfelelt.. 4-4,5 km/h volt a tempó. Igaz, nem tudom megítélni, hogy volt-e jelentősebb áramlása a tengernek, de szél nem volt. Mindenesetre nagyon lassúnak tűnt a sebességünk a túráinkon megszokott 6 km/h feletti tempóhoz képest.

A nap egyik fénypontja az egyik öbölben megrendezett szlalom verseny volt. Nem tudtam nem komolyan venni. :) A pálya abból állt, hogy háttal a rajtank rögtön egy 180 fokos fordulattal kellett kezdeni egy bója két oldalán állva a versenyzőknek. Emiatt egyébként elég közel volt a két kajak egymáshoz, borítékolva volt a kajakok ütközése. Fordulást követően az 1. bóját balról, majd a 2. bóját jobbról kellett kerülni. Ez utóbbinál egy éles 90 foknál nagyobb fordulóra volt szükség, majd ezt követően sprint a 3. bójáig, ami egyben a célt is jelentette. Az nyert, aki hamarabb megérintette a kezével a bóját. A nyertes tovább jutott a következő fordulóba, a vesztes ott maradt a célnál és várta a következő futamokat.

A férfiak versenyét 3 versennyel sikerült megnyernem. Kijött az Atlantic előnye, fordulékony, jól gyorsul és viszonylag könnyű volt a versenytársaim hajóihoz képest. Az általam legesélyesebbnek tartott versenyző egyébként Jorn volt, akivel rögtön a legelső futamban egymás mellé kerültünk. Valamiért viszont beragadt a rajtnál. Azt éreztem, hogy a fordulásnál ütközik a hajónk és én probléma nélkül fordulok el, de neki valami problémája lehetett.. ezzel behozhatatlan előnyöm lett a futam hátralévő részére. A legélvezetesebb verseny Ton-nal volt, akivel fej-fej mellett haladva kb. 20 cm-rel hamarabb sikerült megnyernem a versenyt. A kézifékes fordulót elrontottam és helyet hagytam neki a belső „íven”, amit ügyesen kihasznált. Nekem hátrányból, a hosszabb íven kellett kigyorsítanom a kajakot a célegyenesre. Jó verseny volt, Ton-nak ezúton is gratulálok, ha eljut hozzá. Persze az egész verseny a különböző hajók és evezők miatt nem volt mérvadó, de jó hangulata volt, feldobta a napot.

A napot Korčula óvárosának látogatásával és egy közös fagyizással zártuk. Illetve a kötelező napzáró pohár borral/sörrel, bár ekkorra már elég fáradt volt a csapat... nem csoda. ;)

4. nap: Incidens menedzsment

Ez a nap a korábbi napokban tanultakra épült kiegészítve azzal, hogyan dolgozzunk egy csapatként egy-egy felmerülő eset során. Talán ezt a napot élveztem a legjobban az egész héten.

Rádióhasználattal kapcsolatban: 16-os csatornán, high teljesítményen kell kezdeményezni a segélyhívást. A hívásnak az alábbi információkat kell tartalmaznia (általuk használt rádió: Standard Horizon HX300 VHF):

·         Mayday 3x

·         Név és a hajó típusa (this is a seakayak)

·         Tartózkodási hely: GPS vagy helyzet leírása

·         Csapat létszáma, sérült vagy eszméletlen személyek száma

·         "Over"

Dimitri két történetet mesélt a délelőtt folyamán. Ezek amelett, hogy érdekesek a magamfajtának, talán kellő mértékben felhívják a figyelmet a "4 szabály " fontosságára.

Az első történetben 6-an voltak vízen és az időjárás jelzés ellenére a 4-5-ös szélből fél óra alatt 8-as lett (!), majd 7-esre mérséklődött. A 6 főből 3-an azonnal borultak, kb. 500 méterre voltak a parttól. 2 főnél sikerült a mentés és a part felé indultak, azzal, hogy ha úgy látják a partról, hogy nem tudják a többiek megoldani a helyzetet, akkor hívjanak rádión segítséget. Az egyikük ugyanis bepánikolt és nem akart visszamászni a kajakjába, mert hogy úgyis be fog borulni megint. Végül azzal sikerült erélyesen meggyőzni, hogy ha nem mászik vissza, akkor a többiek életét is veszélybe sodorja. Nem volt szükség a segítség hívásra, nem merült fel közvetlen életveszély, bármennyire is szélsőséges volt az időjárás.

A második történetben ketten indultak szörfözni az északi tengeren. 3 km-re távolodtak el a parttól és utána 15 km hosszú szörfözés volt a terv végig a parthoz közeledve. 1,8-2 méter magas hullámok voltak, 7-es erősségű szél mellett.

Az egyik bójánál Dimitri megfordult, hogy egy fotót készítsen a bójáról és mire visszafordult, szem elől vesztette a társát. Nem tudta elképzelni, hogy mi történt vele, fejben végig gondolta, hogy van-e megfelelő felszerelése, ruházata és hogy ismeri az útitervet. Dimitri elindult az előre eltervezett úton a vizet pásztázva, hogy hátha megtalálja. A bójánál 10 percet adott magának, hogy ha addig nem találja meg, akkor hívja a parti őrséget. Mivel nem találta őt, rádión elindított egy normál hívást a partiőrségnek, hogy elvesztette a társát, státusza ismeretlen. Nehéz volt ebben a szélben a rádiót használnia, arra gondolt, hogy ha borul, akkor a vízben befejezi a hívást és utána visszamászik. 20 perc múlva (nem biztos, hogy jól értettem) fent volt a helikopter és egy mentőhajó a vízen. Miután őt beazonosította a helikopter, a társát 200 méterre tőle találták meg felborulva, akitől már 300 méterre sodródott el a kajakja. A mentés sikeres volt. Utólag derült ki, hogy a társa 5 perccel a helikopter érkezése előtt borult fel, azaz a parti őrség riasztása után. A borulás után 2x próbált meg visszajutni a kajakba sikertelenül és amikor a paddle float-ját akarta kivenni, akkor szakadt el a kötélzet, amivel ő maga a hajóhoz volt rögzítve, hogy a szélben ne veszítse el a kajakját. A parton megvizsgálva a hajó kötélzetét látták, hogy az már teljesen tönkrement, már régen ki kellett volna cserélni. A társánál egyébként nem volt jelzőrakéta, szerencse, hogy gyorsan megtalálták.

A délutáni gyakorlat part menti evezéssel, újabb incidensekkel :) és természetesen újabb mentésekkel kezdődtek.

Egyszer arra lettünk figyelmesek, hogy Dimitri a sziklákhoz egészen közel felborul és segítséget kér a hullámzó vízben. Az éppen aktuális csapatvezető engem küldött érte, én volt a legközelebb hozzá. Már amikor közelítettem hozzá elvetettem a gondolatot, hogy a part mentén segítek neki visszamászni, mert gondoltam így gyorsan mindkettőnk hajója a sziklához lesz szorítva. Megkértem, hogy fogja erősen a hajóját és kapaszkodjon meg az én hajóm orrába, hogy el tudjam húzni a parttól. Mint utólag kiderült, ez volt az egyik helyes és talán a leggyorsabb megoldás. Bent a hullámzó vízen, ekkor már rutin volt a társmentés végrehajtása, sikerült 100%-kosan minden részletet betartva végrehajtani.

Miután elértük a célként kitűzött öblöt 2 szituációs gyakorlat volt, különböző szereplőkkel végrehajtva, ami összetett mentési feladatot jelentett a mentő csapat számára. Itt már tényleg minden volt, amiről tanultunk a héten: eszméletlen személy, pánikoló személy, rádióhasználat a partiőrséggel, vontatás, "tutajépítés"... úgyhogy az aktuális csapatvezetőnek nem volt könnyű feladata. Sikerült a csapatoknak megfelelően kezelni a helyzeteket. Remélem, hogy soha nem kerülök hasonló helyzetbe, de ha mégis, akkor azt még jobban remélem, hogy mindenki ennyire összeszedett és felkészült lesz körülöttem, mint ahogy itt láthattam a csapattagoktól. Hihetetlen volt látni, hogy megfelelő kommunikációval és technikával milyen gyorsan meg tudta oldani a feladatot a csapat.

Nap végén átsétáltunk az egyik dombon fekvő borászatba, ahol a helyi borokat lehetett megkóstolni, az - Ivka által kézsített - isteni vacsora után. Ez az este megkoronázta az egész eddigi hetet. Remek borok, remek társaság.. tökéletes nyár esti hangulat volt sok nevetéssel. :) Rossz volt belegondolni, hogy másnap véget ér az 5 napos képzés.

5. nap - túra

Aznapra túra volt a program, természetesen egyikünk sem gondolta, hogy megússzuk szárazon a napot. :) És hát nem úsztuk meg...

Kb. fél óránkánt váltottuk a csapat vezetőjét, mindenki kivette a részét a csoport vezetéséből, illetve az esetek kezeléséből. Mikor rám került a sor 2 eset is megoldásra várt.

Először azzal az extrém helyzettel szembesültem, hogy a csapat fele elvesztette az evezőjét. :) Gyorsan megkértem a csapat másik, még mozgásra képes felét, hogy mindenki keressen magának egy párt és stabilizálják a segítségre szoruló társukat. Biztos voltam benne, hogy minden evező nélküli kajakosnál már ketyegett fejben az óra és ha nem segítenek elég gyorsan rajtuk, akkor még borulni is fognak. :) Erre szerencsére nem került sor... mindenki gyorsan és határozottan tette a dolgát.

A másik eset maradjon meg tábortűz mellé... ;)

A túra során két szigetet látogattunk meg, ahol a házigazdánk, Boris vezetett minket körbe és szolgált érdekes információkkal az ott látottak történelmi hátteréről.

A nap végén egy hullámzó öbölben várt minket a heti "záróvizsgánk". :) Hullámzó vízben kellett először egy önmentést végrehajtanunk, majd egy társmentést.

Az önmentés ekkorra már olyan biztonsággal ment, hogy a résztvevők közül én voltam a leggyorsabb, de biztos vagyok benne, hogy ehhez az Atlantic is nagyban hozzájárult. Az alakjának köszönhetően, gyorsan és könnyen lehet a vízben úszva a beülőjéből kiborítani a vizet, viszonylag alacsonyan van a hátsó deck, könnyű rá felkapaszkodni és mindezek mellett iszonyatosan stabil, a hullámzó vízben is könnyű volt eljutni a beülőig.

A társmentés már nem ment ennyire könnyen.. de itt is egész gyorsan végeztem. Sokkal nagyobb kihívás egy erősen hullámzó vízben mozgatni egy másik hajót, majd az enyémre merőleges pozícióban fixálni, hogy ki tudjam borítani belőle a vizet.. másodpercekig készültem, mire úgy éreztem, hogy magabiztosan el tudom indítani a mozdulatot. Különösen úgy, hogy kb. 1 méteren belül voltam a kikötő falától, ahonnan a hullámok visszaverődtek.

A napot közös vacsorával zártuk egy közeli étteremben, ami után mindenki kapott egy emléklapot és egy kis ajándékot. :) Igazán nehéz volt búcsút venni egymástól.

Hogy milyen volt ezt a hetet átélni? Leírhatatlan. Mégis megpróbáltam a fenti sorokkal valamelyest leírni a képzést és remélem, hogy a fentiek újra olvasása sokáig segíteni fog újra átélni az ott szerzett tapasztalatokat és élményeket. Úgy érzem találtam ezen a szigeten valamit, ami rendkívüli, ami megismételhetetlen (?) és amit remélni sem lehetett előtte.

Innen is köszönet a szervezőknek Ivka-nak és Boris-nak (@spirit_of_korkyra) a kezdeményezésért, a vendéglátásért és a csodálatos környezetért és köszönet a Dimitri-nek (@northseakayak) és Sylvie-nek (@norhtseaturtle), hogy ilyen elhivatottan vannak jelen ebben a gyönyörű sportban.

A képzésről készült videó itt érhető el:

Instagram: ignacz_zoli