Losinj, Susak, Ilovik - April 2024

 

Előkészületek

Sokadik több napos tengeri túrám volt a Losinj-i út, így némi rutinom már van a pakolásban, nem élem meg különösebben nagy feladatnak összekészíteni a megszokott dolgaimat - általában 1-2 órát szoktam rászánni az esti órákban. Indulás előtt jó pár nappal már készülődök fejben - nézem a szél előrejelzéseket - így a készülésnek része, hogy az indulás előtt még elvégzendő teendőkről és felszerelésekről listát vezetek. Amikor eszembe jut valami, rögtön beírom a telefonomba. Indulás előtt már nincs más dolgom, mint végignézni a listát, hogy minden ki lett-e pipálva.

A várható időjárás alapján bár a víz még hideg volt (14-15 fok), a nepoprént választottam. A szárazruhát melegnek tartottam a 20 fok feletti nappali hőmérsékletben és napsütésben. A neoprént arra elégnek tartom, hogy vízbe borulva visszajussak a kajakomba, de arra valószínűleg nem elég, hogy órákig a vízben lebegjek, ha esetleg elveszíteném a kajakomat (pl. átkelésnél).

Susak - 1. nap

Első nap Losinj egyik elhagyatott, de autóval még megközelíthető öbléből indultam. A cél az átkelés volt Susak szigetre, ami az indulási helytől 8 km-re volt. Korábban 4-5 km-es átkelést már eveztem, így némi várakozással tekintettem az útra. Az időjárás tökéletes volt, már-már túl tökéletes. 1-es (bft) szél fújdogált, a tenger alig-alig mozdult alattam. A korábbi átkeléseknél tapasztalt adrenalin emelkedés teljesen elmaradt, egyáltalán nem éreztem kényelmetlennek, hogy km-ekre távolodtam a parttól.

A szigetre érkezve egy homokos strandon kötöttem ki a sziget egyetlen településén. Az összkép ami fogadott lenyűgözött: kis színes házak szűk utcákkal, hatalmas homokos part, néhány ember elvétve pihent a parton, munkások végeztek a szezonon kívüli karbantartást a kikötőben. Miután kicsodálkoztam magam, cipőt húztam és bejártam a dombra épült település szűk utcáit, majd eltöltöttem egy csendes órát a parton és a helyi kikötő presszójában, ahol helyi lakosok múlatták az idejüket. Erre a szigetre még biztosan visszatérek, teljesen elvarázsolt. Mielőtt visszaindultam, körbe eveztem a szigetet, bőven belefért a napomba. A sziget túloldala már nem nyűgözött le ennyire, a szokásos sziklás adriai sziget képét mutatta végig. A visszavezető út hasonló nyugalomban telt, mint a reggeli átkelésem - egy apró különbséggel. Féltávnál fél méteren múlt, hogy ne ütközzek össze egy felszínhez közel úszó teknőssel.

Előtte soha nem láttam teknőst az Adrián, kettőnk közül én voltam jobban meglepődve. Nem nagyon izgatta magát a kajakom látványától. Próbáltam közel tartani magam hozzá, egyik kézzel kavarva a vizet a lapátommal, másik kézzel a telefonomat igazgatva, hogy meg tudjam örökíteni a találkozást, de sajnos nem sikerült túl jó képet lőni róla. Miután visszaértem Losinjra, még arra is maradt időm az estére való készülődés előtt, hogy az öbölben néhány eszkimó fordulást gyakoroljak a 14-15 fokos vízben. A rajtam lévő neoprén elég volt, de a fejbőrömet kissé csípte a hideg víz. 😬

Losinj, Ilovik - 2-3. nap

Másnap reggel Mali Losinj nyitható hídjához autóztam át, innen indítottam a 2 napost körtúrámat. A beszálló hely lehetővé tette mind a nyugati, mind a keleti indulást. Bár az első napra 2-es 3-as nyugati szelet jeleztek előre, így adta volna magát a védett keleti oldalon az indulás, az utolsó pillanatban mégis a nyugati oldalt választottam. Egyrészt a szél erősségét nem ítéltem olyan mértékűnek, ami gondot jelenthetne, másrészt azt terveztem, hogy a 40 km-es túrából akár 30-at is leeveznék az első nap, ha jó a tempóm, hogy az utolsó napra már csak 10 maradjon. Ráadásul 30 km-re volt egy kiszemelt táborhelyem a keleti oldalon. És a Susak átkelés nyugalma után talán már kicsit vágytam is arra, hogy érezzem a hullámzó tengert. A nyugati oldalon kiérve Mali Losinj védett kikötőjéből, azt találtam, amire számítottam, mérsékelt szél, mérsékelt hullámzással. Komolyabb kihívást nem jelentett, át tudtam adni magam az evezés örömének...  bár Ilovikhoz érve mind a szél, mind a hullámzás felerősödött, kifejezetten élveztem a túrámat. Az indulást követően az első kikötésem Ilovik déli homokos strandján volt, ahol egy instant tésztalevessel jutalmaztam magam.

Volt olyan verzió a fejemben, hogy itt töltöm az éjszakát, de ahogy számítottam rá, az időjárás jó tempót engedett és bőven volt még bennem tartalék, úgyhogy folytattam az utam. A szigetet megkerülve Ilovik település felé vettem az irányt. Ilovik északi részén olyan erős szembeszélbe kerültem, ami már erősen igénybe vette a tartalékaimat. 2 km-en keresztül a kajakra előre hajolva eveztem, hogy kisebb legyen a légellenállásom. 😊 Újabb mini tapasztalatot szereztem, hiába volt az előrejelzés szerint délutánra  csak 3-as szél 4-es befújásokkal, a két sziget közötti csatornában az ÉNY-i szél jelentősen felerősödött. Ilovik települést elérve mintha elvágták volna a szelet, maradt a kellemes mérsékelt szél és vízmozgás, onnan már ismét nyugodt tempóban eveztem a kinézett éjszakai táborhelyemre. Másnap reggel napkeltére már össze voltam pakolva, egy gyors reggeli után útnak indultam vissza a 10 km-re lévő autómhoz, útközben pedig beeveztem Vali Losinj kis kikötőjébe. Szárazföldi turistaként jártam már itt csúcsszezonban. Ez a látogatásom most a vízről, szezonon kívül összehasonlíthatatlanul nagyobb élményt jelentett.

Étkezés

Az evezős túráimon általában kerülöm a túl kiadós étkezéseket napközben, a reggelire és a vacsorára nagyobb figyelmet fordítok. Reggelire a tojás, májkrém, zöldségek, keksz, kávé a bevált kombináció. Napközben leginkább magvak, aszalt gyümölcs, esetleg egy protein vagy energia szelet, de ezekért nem rajongok túlzottan. A vacsorámat jellemzően a rizs-tészta-tonhal vonalhoz igazítom. Azokat az élelmiszereket választom, ami nem igényel hűtést, hosszú ideig elállnak. A túrázáshoz szükséges élelmiszerekből jó pár napra elegendő adagot tartok otthon, így nem kell minden túra előtt a bevásárlással foglalkoznom.

Pakolás

Több napos túránál az egyik legfontosabb szabályomnak tartom, hogy minden egyes felszerelésnek megvan a helye. Ez igaz az autóra, a kajakra és a táborhelyre is. Ha ehhez következetesen tartjuk magunkat minden egyes túrán, akkor nagyon hatékonnyá és nyugodttá válhat a túra lebonyolítása, legalábbis ami a pakolást illeti. Rengeteg energiát lehet elpazarolni egy-egy dolog keresésével és emellett a figyelmet is jelentősen leköti; elvonja a figyelmet a sokkal fontosabb dolgoktól (időjárás, felszerelés, étkezés, stb). Hogy mindig minden a helyén legyen, nekem az a módszer vált be, hogy akár mikor felállok és elindulok az autó-kajak-tábor tetszőleges kombinációja között, mindig próbálok valamit a helyére tenni - nincs üresjárat. Biztos, hogy találok valamit magam körül, amire már nincs szükségem ezért vissza kell tennem a helyére, hogy legközelebb amikor szükségem lesz rá, akkor becsukott szemmel is megtaláljam azt. Egy példa: üres zacskót egy helyen tartok az autóban, csomagtartó bal hátsó rekeszében. Minden más hely, ahol felbukkan egy üres zacskó, az egy hiba a rendszerben. 😊

Alvás

Aki Horvátországban jár, tudja, hogy a vadkemping nem megengedett, cserébe nagyon sok kemping várja az oda látogatókat, bár szezonon kívül, téli hónapokban a legtöbb kemping zárva tart. Ha úgy alakul, hogy a túrámat meg kell szakítsam éjszakára és sátorban alszom, három szabályt fontosnak tartok betartani: 1. tilos a tűzgyújtás, 2. tisztelem a természetet (ne legyen nyom utánam) 3. próbálok láthatatlan maradni (lakott területtől távol verek tábort és csak az alvás óráira állítom fel a sátrat, ébredés után első dolgom lebontani azt).

A szóló kajakozásról egy gondolat:

A kajakozást csoportos szervezett túrákkal kezdtem, majd miután saját kajakom lett, igyekeztem az elmúlt években több biztonsági és technikai képzésen részt venni. Az elejétől kezdve azt tanították, hogy "egyedül nem kajakozunk". Kezdőként természetesen megfogadtam a tanácsot, sokáig rendkívül veszélyesnek is tartottam az egyedül kajakozást. Aztán a hazai vizeken ez a szabály lassan fellazult - ha mindig másra vártam volna, akkor sokszor otthon maradtam volna kajakozás helyett. Aztán szépen lassan ráéreztem az egyedül kajakozás élményére. Olyan aktív tevékenység, ahol a lehető legközelebb vagyunk a természethez és esélyt kapunk a tökéletes kikapcsolódásra. Miután megvolt az érzés már nem tekintettem ördögtől való gondolatként az egyedül kajakozásra... később már tengeren sem. Arra viszont egyre nagyobb figyelmet fordítottam és fordítok, hogy csökkentsem a szóló kajakozás kockázatát. Azt gondolom, hogy magabiztosan tudom végrehajtani az önmentési gyakorlatokat, nem szállok vízre nehezebb körülmények között (amiben még bátran belevágnék tapasztaltabb kajakos barátaimmal), több eszközt is magammal viszek ami segélyhívásra alkalmas és egy szárazföldi kontaktom mindig van, akihez időről időre bejelentkezem a tervezett útvonalammal. Emellett persze társaságban is szívesen kajakozom... de barátokkal evezni máshogy jó. 😊

Instagram: ignacz_zoli